Csónak fénylő ég alatt,
ringatózik álmatag,
száll a nyári alkonyat ¬-
Három gyermek ül körül,
mohó szem, kiváncsi fül,
kis mesémnek ugy örül.
Rég nincs fény az ég alatt,
visszhang, emlék elmaradt,
őszi dér fed dús nyarat.
Csak ő jár mindig velem:
Alice, titkos téreken,
hol nem látja földi szem.
Ám gyerek mindig kerül,
mohó szem s kiváncsi fül,
kis mesémen mind derül.
Csodatájon nyugszanak,
álmodozva napra nap,
míg suhannak gyors nyarak ¬-
ringatóznak lassu áron,
a fény rájuk glóriát fon:
mi az élet, ha nem álom?